Bozsoki hegy 2019
- Részletek
- Megjelent: 2019. április 07. vasárnap, 07:59
Beszámoló a Bozsoki hegyi zaffaranchoról 2019.04.06.
Résztvevők:
Phoenix, a Balatoni Asztal Kapitánya és corsarája Hilda
Tudor, a Budapesti Asztal írnoka, és corsarája Erzsébet
Lupo di Mare, és corsarája Ibolya
Elenor
Both János aspiráns
Selmeczi József aspiráns és párja Marika
Vagabund
Borongós, és kissé hűvös időben találkoztunk Selmeczi Józsi hegyi birtokán, Zalaegerszeg mellett. Az oda út több szempontból is rendhagyó volt, mert a tervvel ellentétben, Phoenix kapitányunk kisbusza sztrájkot jelentett, és nem indult. Így három irányból, három autóval érkeztünk vendéglátónk birtokára. Természetesen a bozsoki hegyi/völgyi utak még a google térképekkel is feladták a leckét, de telefonos egyeztetések után mindenki megérkezett. A birtok nagyon csendes és kellemes környezetben van, gondosan kezelve és karbantartva. A terasz alatti faragott asztal már megterítve, az előétel szervírozva várt minket. A birtok belépő, a hegy szokása szerint, jóféle házi pálinkák kóstolásával vette kezdetét. Ezzel előztük meg a terasz sarkában figyelő szemmel minket mustráló hegyi szellem haragját. Sikerült megelőzni, köszönhetően a szilva, vilmoskörte, és irsai Olivér pálinkák kiváló minőségének.
A hegy szelleme árgus szemekkel figyel….
Mi mindent megtettünk a jóindulatáért…..
A belépő után vendéglátónk körbevezetett minket a birtokon. bejutottunk féltett vadász szobájába is, ahol számunkra különleges trófeák sokaságával találkoztunk. Megcsodáltuk Józsi szenvedélyének példásan és stílusosan elrendezett trófeáit, és meghallgattunk néhány történetet. Igazolják ezt a képek.
A vadász szoba előtti terasz mellett állt a kemence, melyben sült egy vaddisznó malac, ínyenc illatokat árasztva. A technikát nem árulta el nekünk vendéglátónk, noha többen kíváncsiskodtak.
Megnéztük a borospincét is. A birtokon nincs szőlő, Józsi vásárolja az alapanyagot, és csak a bort készíti és kezeli. A választékból az otelló bort kóstoltuk, ami kiváló volt.
A fehér kupakos az otelló….
A hidegtálakkal kezdtük az ebédet. A tálakon szarvas kolbász, mangalica szalonna, szarvas sonka, töpörtyű, disznósajt, és a hozzávaló reszelt torma, hagyma, paradicsom és friss kenyér. Nagyon finomak és ízletesek voltak, fogyott is rendesen, de megenni nem tudtuk. Kis pihenőt követően érkezett a kemencés malac, kemencében sült krumplival. Az ebédet kemencében sült házi túrós rétes zárta. A végére már a szuszogás is nehézzé vált.
A búcsúzás előtt még szétcsapattuk az ételt egy kis pálinkával, vezényeltem egy Golpe de Canont, és megköszönve házigazdánk vendéglátását, 18 óra körül asztalt bontottunk.
Nagyon sikeresnek tartom ezt az összejövetelt. Már a meghirdetéskor is a vidéki életérzés gyakorlására hívtuk a testvéreket. Akik eljöttek tapasztalhatták, hogy ez az érzés létezik, és él, és minden kötelezettségtől, formalitástól mentesen összekapcsolja a résztvevőket. Azt jó volt látni, hogy mindenki erre a kis időre letette az aktuális gondjait, és átadta magát a társasági hangulatnak. Köszönet érte mindenkinek, és a házigazdának különösen, aki olyan mércét állított fel vendéglátásból, amit talán nem is lehet a jövőben elérni, vagy felülmúlni.
2019.04.07.
Vagabund
Ui: Azt a paradoxont, hogy Józsinak hogy van ideje vitorlázni, vadászni, motorozni, henteskedni, borászkodni, a hegyi birtokot kezelni, nem sikerült megfejtenünk.
