Tisza tó 2016
- Részletek
- Megjelent: 2018. november 27. kedd, 07:46
Tisza tavi zaffarancho 2016.09.30.-10.02.
Phoenix testvérünk, a balatoni asztal kapitánya által szervezett Tisza tavi program meghirdetett időpontjára összegyűltünk szép számban a Tiszaörvényi Hableány hotel előtt
Emlékeztetőül a jelen lévők:
Lovag, Nemzeti Kapitány és corsarája, valamint három vendége
Balatoni asztal:
Phoenix, a balatoni asztal kapitánya
Brontolo + 3 fő
Vidra + 3fő
Vagabund +7 fő
Aspiráns +1 fő
Budapesti asztal
Ábránd, a budapesti asztal kapitánya
Clochard +1 fő
Iustus +1 fő
Gyülekezés a hotel előtt.
A program péntek 13 órakor a Szabics kikötőben kezdődött, ahol Szabics Imre a kikötő megálmodója és létrehozója röviden elmesélte a kikötő történetét, és a jelenlegi program lehetőségeket. Csoportunk a választékból a madárrezervátumi csónakkirándulást, és a Tiszacsegei halászcsárda és köteles komp meglátogatását tervezte.
Nem sokkal 14 óra előtt el is indultunk a csónakokkal, a három órás túrára. Ízelítőül néhány kép a remek időben, csodálatos környezetben megtett kirándulásról.
Ábránd dedikált könyvét adja át Szabics Imrének Phoenix.
Beszállás és indulás
És most merre? Vizi útjelző!
Szürke gém, miattuk ültünk a kemény csónakdeszkán három órát.
Azért ez nem sétagalopp!
A motornak sem könnyű…
A kárókatonák (kormoránok) néma szemlélői a történéseknek. Persze ők már ebédeltek…
A második óra után, már visszafelé.
A visszaérkezésünk után kompra szálltunk, és végigjártuk a kikötő előtti élő Tiszát. Megnéztük az összkomfortos úszó házakat, és csendesen elmélkedtünk a vízi élet sokszínűségéről.
A kikötő területe 6 hektár, ami ugye több mint egy kilométer hosszú, ha az átlagos szélesség ~50m.
Este élményekkel telve visszaértünk a szállodába. A közös vacsora előtt nemzeti kapitányuk üdvözölte a társaságot, utána megemlékeztünk alapítónk Pintér László halálának tízedik évfordulójáról.
Testvére Pintér Lajos emlékezése után egy perces néma felállással tisztelegtünk alapítónk emléke előtt, majd Lovag, nemzeti kapitányunk vezényelt egy golpe de canon-t.
Az este folyamán testvéreink által meghívott új vendégeinket ismertük meg, személyes bemutatkozással.
Nemzeti kapitányunk bevezető köszöntője.
Szombaton ragyogó időben, a tartalmas reggeli után indultunk a kikötőbe, ahol beszálltunk a Jégmadár, és a Boglárka hajókba, hogy elvigyék a teljes társaságot Tiszacsegére. Azonban Murphy közbeszólt, mert nem sokkal az indulás után a Boglárka hajó motorvezérlő bowdenje megadta magát, így helyette két csónak vette át az utasokat. Mindezt a Tisza közepén, ami természetes, hiszen hajósok vagyunk nemde? Azt, hogy az átszállók között corsarák és vendégek is voltak nem hallgatom el, és csak a legnagyobb tisztelettel jegyzem meg, hogy ugyan olyan természetességgel és ügyességgel szálltak át a csónakokba. Mintha ezt már gyakorolták volna valahol…
A jégmadár útban.
A Boglárka, itt még működött.
A tiszacsegei halászcsárda a 454-es folyamkilométernél áll, míg a Szabics kikötő előtt a 426-os kilométer jelzés van. Ez ugye 28 km távolság, aminek a leküzdéséhez hegymenetben mintegy 3,5 óra, völgymenetben 2,8 óra kellett. Ez nem kevés idő, de a Tisza látványa, a jó társaság és a csárdában a kiváló ebéd miatt hamar eltelt a nap.
Haltöpörtyű, füstölt és olajos harcsa, korhely és harcsa halászlé. A hotelben a reggelinél megrendelt vacsorát ezek után többen lemondták…
Este a visszaérkezés után a hotelben összeültünk, Phoenix kapitány felkérte Clochard testvérünket, hogy tájékoztasson bennünket az aspirantúra, és a testvériség szabályairól.
Az ismertető után néhányan vacsoráztak, a többség azonban még a csárdai események hatása alatt pihent.
Phoenix kapitány zárszavával és a másnapi programlehetőségek ismertetésével zárult a közös program
Vasárnap a reggeli elfogyasztása után többen közösen elindultunk Abádszalókra, megnézni az abádi, és a szalóki kikötőket. Itt már van vitorlás élet is, láttunk néhány hajót, főleg kisebbeket, S22-est, Jeannou 20-ast. Aztán a szalóki kikötőben megálltunk egy Hanse 36 mögött, és megpróbáltuk megfejteni, hogy egy ekkora hajó mit is keres itt. Nem állítom, hogy rájöttünk, de véleményünk, az volt…
Tovább indultunk Kiskörére, hogy megnézzük a duzzasztóművet, és a halcsúszdát. A duzzasztóművet egyszerűen, a halcsúszdát kis kitérővel, és bonyolultan lehetett megtalálni, mert ugye útbaigazító tábla sehol nem volt. Azért végül mindkét létesítményt megnéztük, fejtörést csak a csúszda jelentett, mert egy hal sem akart csúszkálni benne…
A nap zárásaként páran még elmentünk Poroszlóra az ökocentrumba, hogy megnézzük az ország legnagyobb akváriumát. Érdekes és tanulságos hely, megérte meglátogatni.
Összefoglalva: nagyon kellemes időben, jól szervezett programot élvezhettünk, amiért köszönet a szervezőnek. Találkoztunk a mi általunk kevéssé ismert tiszai tájjal, kiváló emberekkel, egy kicsit eltérő, más prioritású hajós élettel, és a folyami hajózás szépségeivel.
2016.10.08.
Vagabund