Történelmi előzmények

Részletek

Megjelent: 2018. november 27. kedd, 08:58

Történelmi háttér

• Rövid történelem
• Amerika felfedezése -1492- után, a Karib-tenger vált a helyszínné, minden idők legvakmerőbb kalóz támadásainak. Háború dúlt a spanyol, a holland, az angol és a francia tengeri hatalmak között az amerikai kontinensért, és az aranyért. Privatérnak (privateer, „private man of warre”) nevezték az olyan, magánszemélyek birtokában és kezelésében lévő felfegyverzett hajót, mely állami felhatalmazás vagy megbízás birtokában ellenséges nemzetek ellen hajt végre hadi cselekményeket. Kalózhajóknak azokat a hajókat tekintették, amelyek állami felhatalmazás nélkül raboltak. Az államok magánhajóknak meghatalmazást adtak arra, hogy az ellenséges államok kereskedelmi hajóit a nyílt tengeren megtámadhassák és kirabolhassák. A meghatalmazást kalózlevélnek (Kaparbriefe, letters of marque), a meghatalmazással rendelkező kalózhajókat pedig kaper-nek nevezték.

  Ebben az időszakban „kalózkodott”, Sir Francis Drake, I. Erzsébet megbízottja, Henry Morgan, aki kifosztotta Panamát, és sok más filibusters: a holland Van Graf, akit kegyetlen „Olonese "-nek neveztek. Edward Teach, a legendás Feketeszakáll, vagy Mary Read és Anny Bonny. A beszámolókban merészek és harciasak. Nagyon képzettek a tengerészeti tudományokban, amely lehetővé tette, hogy hajóik gyorsabbak és manőverezhetőbbek legyenek az elfogott hajóknál. Megszokták a nélkülözéseket a tengeren, de készleteket feltölteni, és felkészülni a szárazföldön kellett. Ezért 1620 körül, Tortuga szigetén megalakították a Part Testvéreinek központját és szabályait. Elfogadták, és tiszteletben tartották a szabályokat, melyek között pl jutalmazták a legbátrabbakat, a háborús sebesülteket ápolták, a sérült hajókat javították, és a parton tilos volt az erőszak. Példásan megbüntették kollektívan a szabályok ellen vétőket.

  A kalózlevelekre alapozott - állami felhatalmazással zajló - kalózkodásnak az 1856-os párizsi kongresszus vetett véget. 

A testvériség alapítása

A képen az alapítók, balról jobbra: José Miguel de la Barra Rosales Nr. 6, Raúl Molinari Alvarado Nr. 7, Ruperto Vergara Balbontín Nr. 5, Dr. Alfonso Leng Haygas Nr. 1, Dr. Anselmo Hammer Zeller Nr 2, Raul Maceratta Araya Nr. 3 and Dr. Miguel Romero Ramírez Nr. 4.

 A Parti Testvériség történetének eredete 1951 április 4-ig, Chilébe nyúlik vissza. Hét kiváló tengerész, miközben egy „asztalt” körbeülve vacsorázgatott, eljátszott azzal a gondolattal, hogy létrehoznak egy tengerparti testvéri közösséget, amelynek akkor a Hermandad de La Costa nevet adták. Egyikük Anselmo Hammer beutazhatta az országot, és hírét vitte a testvériség gondolatának. Ez az egyszerű és romantikus gondolat felébresztette a tengerészek tudatában a múlt nagy tengeri legendáit. Az eszmét gyorsan felkarolták a vitorlázás chilei szerelmesei, de annak hírét vitték tengerentúlra Chile tengerészeti és kulturális képviselői is, elsőként Európában, majd a többi földrészen is. Ezzel a testvériségi eszmét nemzetközivé tették.

A romantikus szimbolizmus örökségét, a hagyományokat és a testvériség pozitív értékeit a jelenlegi Nemzetközi Szövetség gyűjti és folytatja, amely megtartja a Hermandad de La Costa nevet. Az Egyesület egyesíti keretében a lovagiasság hagyományait, összefogja minden nemzet tengerészeit, akik szenvedélyes szerelmesei a tengeri életnek. A tenger összekötő kapocs a különböző kultúrájú népek között, akiknek a tenger az ihletője, és végtelen forrása az élet nemes és őszinte eszméinek.

Egy olyan világban, ahol úgy tűnik, hogy az egyetlen szabály az önzés és a közöny, a Hermandad de La Costa úgy világít, mint egy jelzőfény, hogy irányítsa a hajókat az élet nemesebb céljai felé. A tenger adja azokat a mély motivációkat, melyek segítenek nekünk megtalálni lelki értékeinket, amelyek arra ösztönöznek, hogy kövessük az élet nemes eszméit.  

2018.11.24.

Vagabund